A Haunted House története egy igen érdekes rejtély volt számomra. Először is azért, ahogyan belekerültem a nyomozás folyamatába. Emlékszem, egy szürke hétköznapon az irodában ültem és éppen végeztem volna az előző ügy dokumentumainak elpakolásával is, amikor belépett egy öltönyös középkorú férfi szivarral a kezében és félhangosan ennyit mondott – Remek Szűcs, még bent van. - Ez az elsőre nem túl szívélyes ember Károly volt, aki így jelezte, hogy új ügy vár rám a mai túlórás virrasztásomban. Károly az ügyészség egyik vezető beosztású díszpéldánya volt, aki vallotta, hogy “a döglött akta a nyomozótól az ügyészségen át, alkalmatlanságok és rossz megérzések sorát kell, hogy kiállja, mire eltemetik az raktárba”. Ezt a szép hosszú körmondatot sokszor hangoztatta és hitte, hogy egy jó nyomozó vagy éppen ügyész, mint jómagam, minden ügyet fel tud göngyölíteni, ha kellően akarja a közösség megnyugvását.
Mert mitől is fél az ember a legjobban? – Az ismeretlentől, a rá váró veszedelemtől, amiről nem is tudja, hogy honnan jön, ezért is félelmetes egy eltűnés vagy gyilkosság a döglött akták között. Az ilyen dokumentumok általában félelmet generálnak és negatív médiavisszhangot, ami csak nehezíti a későbbi munkánkat és a lelki békénket. Szerencsémre én még nem temettem el egy ügyet sem a raktár süllyesztőjébe, ezért Károly valamelyest tisztelt is, bár ezt nála nehéz megállapítani. A lényeg, ami lényeg, azért volt ez az ügy kicsit más, mivel pontosan annyit tudtunk akkor, amikor Károly rám bízta az ügyet, mint most maguk. Semmit. Pontosabban nem semmit, csak azt, amit a családról és a helyzetről körülbelül a szomszéd is tudhatott, aki valaha is járt a Gaál család házában. Egy átlagos család eltűnt. Nyomuk veszett. Nem találja őket senki. És még sorolhatnám mennyiféleképpen adta tudtomra az imént említett szigorú tekintetű díszpéldány, hogy nem tudjuk, hol vannak, de otthon nincsenek, hiszen a házat átnézte mindenki is ekkorra már, mikor a médiának kezdett feltűnni a jelenség.
Károly legnagyobb problémája nem az volt, hogy egy családnak lába kélt, hanem az a lehetőség, hogy ez a médiában megjelenik, mivel már Angéla kisasszony, a helyi újság fő attrakciója is elkezdett kérdezősködni. Ez roppant kellemetlen helyzet, mióta egy ügyet előbb fejtett meg, mint a város nyomozó gárdája. Képzelhetik, mekkorára duzzadtak Károly és az egész vezetőség nyakán az erek, mikor a népes olvasótábor az egész brigádon nevetett.
A másik érdekesség, ami megtetszett az ügyben, ha szabad így kifejeznem magam, hogy itt találkoztam pályámon először igazi kihívással. A rejtélyes ház volt az első olyan eset, amikor nem apró részletek megtalálása okozott nehézséget társaimnak, hanem elejétől a végéig az, hogy mi is történt. Tudásunk ekkor ennyiből állt, 1975. május 20. estéjén a család hazatért este a színházból a Mercédeszükkel, ezt két cserfes szomszéd erősítette meg. Az anyuka körülbelül 19:20-kor még beszélt pár szót a 18. szám alatt lakó szomszéd hölggyel, akinek lelkendezve áradozott az előadásról. A szemben lakó férfi, Bálint, aki a 23. szám alatt lakik, 20:30 fele ment ki a konyhájába és mikor itta a meleg tejét elalvás előtt, észlelte, hogy a Gaál család már lekapcsolta a villanyt a házban és nyugovóra térhetett. Ezután csak azt vették észre a következő napokban, hogy a nyüzsgő család eltűnt. Nem mentek ki reggel kávéjukkal a teraszra beszélgetni a szülők a szomszédokkal. Nem látták a gyerekeket iskolába menni, és onnan jönni.
Egy hétig tanakodtak a szomszédok mi történhetett, mikor szóltak az újságíróknak. Tudniillik, egy szomszéd, Helga néni, aki a 18. szám alatt lakik, már 2 nap után szólt a rendőrségnek, viszont ekkor kollégáim nem vették komolyan az idős hölgy problémázását. Ezután Helga néni már szólt Angélának is, ami Károly vérnyomását az egekbe repítette. A zavargáshoz és éles hangulathoz hozzájárult az is, hogy mikor a nyomozók kimentek a helyszínre nem igazán találtak bármilyen nyomot. A ház olyan volt, mintha a család 1 órája ment volna el valahova. Ez nekem azonnal gyanús volt, ezért is a következőkben elmesélem önöknek, hogy milyen is volt a rejtélyes ház makulátlan álarca elsőre.
(Írta: Keserű Szamóca P.)